Zsepibaba blogja

Ez ugyan nem friss írás, de most került elő a fiók mélyéről, és gondoltam megosztom. Egyébként is aktuális a miskolci közlekedésről panaszkodni, már az sem mosolyog, aki valamikor örült a szép új zöld villamosoknak. (Amiket direkt úgy terveztek, gondolom röhögve a tenyerükbe, hogy véletlenül se lehessen biztonságosan megállni, ahol lenne bőven hely, ott kapaszkodó nincs, ahol kapaszkodó van, ott hiába, mert babakocsinak fenntartott hely, cserébe az ülés kevés, hogy lehessen verekedni érte, a bűz jól benn ragad, mert ablakot nyitni nem lehet, persze a bűz azokból árad, akik nem vesznek 7700-ért bérletet, de nekik mindent, így ezt is lehet, télen légkondi, nyáron fűtés, vagy fordítva, de vagy -40 vagy +40 fok, mert szabályzó nem létezik, de legalább szép a mintája, az tagadhatatlan. A növényi ornamentika mindig jó választás.)

Szóval. A Zöldnyíl villamosprojekt sem újdonság már, de itt kezdődött minden. Gyerekként szinte csak busszal utaztam, hiszen Majláthig nem jött el a villamos. Szerencsére. Nem is volt ennyi bosszúság, ha elindultam valahová, többnyire el is jutottam úgy, ahogyan terveztem. Lehet hogy csak azért, mert busszal utaztam, mindenesetre nem volt mindennapos dolog, hogy valami agyament úgy gondolja, a villamos majd kikerüli, és ő csakazértis ráfordul a sínre, aztán órákra megbénul a közlekedés. Mert mint ha még sosem történt volna ilyen eset (csak hetente pár alkalommal szokott), olyan fejetlenség lesz, hogy az ember nem tudja sírjon vagy sírva röhögjön. Most mi lesz? Visszafordul? Pótló jön? De hol áll meg? Meddig megy? Senki nem tudja. Se az emberek, se a sofőrök, se a jóisten... mindenki rohangál fel-alá, és ha szerencséje van, félóra múlva elkap egy járművet, ami tovább viszi három megállót, aztán újra átszállhat valamire.
Az sem volt mindennapos, hogy félóránként járjanak egyes járatok, amit a legtöbben használnak, és az sem, hogy ott áll a villamos a végállomáson, kiírás szerint jönnie kellene, de ő csak úgy nem jön.
Soha nem szerettem tömegközlekedni, de azért amíg a jóöreg 101-es megállt Felső-Majláthon, én nem panaszkodtam.
Aztán jött a Zöld Nyíl, és én megírtam még akkor, hogy mit gondolok erről, pedig ezt a káoszt még nem is sejtettem. Az MVK Zrt pedig letiltott a facebook oldaláról, és minden hozzászólásomat, így ezt is törölte. De a blogomba nem szólhatnak bele. Íme tehát az előkerült írás 2013-ból:

ZÖLD nyíl ???

Néhány évvel ezelőtt óriási szenzáció kezdett kibontakozni a városban… A pletykák arról szóltak, hogy a villamos, az a híres miskolci, nem fog megállni Diósgyőr végállomáson, hanem még jónéhány métert fog száguldani, s talán Felső-Majláthig is elrobog majd. Ez először igen merész ötletnek tűnt, de Miskolc város számára nem létezik lehetetlen, és a pletykák igaznak bizonyultak. Hamarosan megjelentek az óriásplakátok, majd a hírek, melyek arról szóltak, hogy végre a majláthiak is élvezhetik a villamos nyújtotta gyönyörűségeket, és ehhez nem kell átszállniuk, hanem akár a házuk előtt néhány méterrel felszállhatnak ezekre a csodás járművekre. Mondani sem kell, mekkora volt az öröm, hiszen a miskolciak ennél szebbről nem is álmodhattak volna.
Elkezdődtek a munkálatok, és mindenki izgatottan nézte, amikor a régi végállomást porrá zúzták, gondosan ügyelve arra, hogy az immár fölöslegessé vált építőanyagokból egyetlen tégla se maradjon épen, hiszen a város gazdag, az emberek boldogok, semmi szükség nincs ezekre az ócskaságokra.
Ezután az út feltörése következett, ami szintén semmi gondot nem okozott, azt a fél órát, amit két megálló között a busz vesztegelt, szívesen rááldozták az emberek.
A projekt címe Zöldnyíl, s ez nem véletlen, mert kifejezetten környezetbarát megoldásokat használtak az építéshez. Csupán néhány napig lepte el a várost a sűrű, szürke por, de ez a legkevesebb, amit elviselhetünk a nemes cél érdekében, és természetesen ártalmatlan az egészségre. És az is elhanyagolható, hogy tízesével vágták ki a fákat, amelyek addig a levegőt tisztították, védtek az árvíztől és gyönyörű szépek voltak. Nehéz lehetett meghozni ezt a döntést, őszintén sajnálom érte, aki megtette. Azért megoldás természetesen erre is van: minden kivágott fa helyett kettőt ültettek! Ez valóban nagylelkűség. Hiszen a kivágott fák helyére fiatalabbak kerültek. Bizonyára örül ennek az Anyatermészet is. Hiszen melyik ember ne örülne, ha azt mondanák neki: „meg kell, hogy öljem az Édesanyját, de cserébe kap két csecsemőt, akiket felnevelhet!” Hát nem csodás??? (Ráadásul a friss, porhanyós földből, amit a facsemeték köré szórtak, bőven jut a bérházakban élőknek, akik zsákszámra hordják fel azt, hogy a balkonon kertészkedjenek.)
A város azonban tényleg mindig az egyensúlyra törekszik, hiszen egy ellenpélda is van. Majláthon éldegél egy nagyon öreg fa, amely annyira öreg, hogy már kiszáradt. Enyhe, nagyjából hatvan fokos szögben dől a járda felé, hogy az ember azt hinné, csoda, hogy még nem dőlt ki teljesen. Ám őt eszébe sem jut senkinek kivágni, hiszen kell néhány igazán beteg, öreg fa is, a tökéletes egyensúly (vagy nem tudom, mi más) érdekében. Szomorú látvány ez, de hát a kórházakban is hagyni kell évekig haldokolni a betegeket, mert bizony ez a helyes! A fánál maradva pedig… nagyon kicsi az esélye, hogy rádőlne valakire, hiszen elég forgalmatlan járda mellett van. Két bolt és egy játszótér van a közelben, nem járnak arra, maximum 120-an egy nap, ez igazán csekélység.
A város igazán jó kezekben van tehát, mindenre odafigyelnek, és a lakók érdekeit nézik. Ez pedig mindenkit boldogsággal tölt el.
Itt van például a párhuzamos közlekedés megszüntetése. Már mindenkit nagyon zavart, hogy amikor készen lett az új villamosmegálló Felső-Majláthon, a buszok és a villamosok ugyanazon az útvonalon közlekedtek pár hétig. Szörnyen bosszantó volt, hogy kis időre megszűnt a tömeg, és választani lehetett a busz és villamos között. Szerencsére a városvezetés mindenre gondol, így ezt a problémát is megszűntették. Az 1A- s járat megszűnt, illetve a Kilián városrészig közlekedik, hiszen vitathatatlan, hogy ez a város központja, és legforgalmasabb része. Azt írtam, Kilián városrész? Elnézést, az új neve Diósgyőri Gimnázium… legalábbis azt hiszem. Olyan jó ez a változatosság. Rengeteg megálló neve megváltozott, továbbá jónéhány megálló új helyre került, így az ember sosem tudhatja, mikor hol van, de ez nagyszerű, mert legalább nem egyhangú az élet. Aki 70-80 éve lakik Miskolcon, az sem tudhatja biztosan, hol kell leszállnia, hogy hazaérjen… oda, ahol talán egész életében lakott. Mókás, nem? De a buszoknál tartottam. Az 1-es autóbusz járatait jelentősen ritkították, hogy az ember megálljon egy félórára a buszmegállókban, és gyönyörködhessen a szépülő városban, és inkább az új pályán közlekedjen, villamossal. Így visszaállt a rend, ismét óriási a tömeg, rengeteg a várakozás, mint azelőtt. És mindenki boldog, mert ez így az igazi. Az emberek türelmesek és megértőek egymással, és élvezik az utazást. Én magam is rajongok a tömegközlekedésért, bár nehéz megmagyarázni, hogy miért. Ezt csak az érezheti, aki utazott már Miskolcon, aki érezte már, milyen érzés a nyári 35 fokban, zárt ablaknál utazni, amikor még a fűtés is megy, hogy meg ne fázzanak az utasok.
Mégis a legmeghatóbb az egészben az, amikor Diósgyőrből továbbrobog a villamos Majláth felé, mert számára nincs lehetetlen. És még a könnyem is kicsordul, amikor elhalad a gyönyörű műfüvön, mely műanyag ugyan, de olyan… ZÖLD!