Zsepibaba blogja

Hogy miért szeretnék blogot írni?
Kicsi koromtól kezdve, akár óvodába, akár iskolába, akár dolgozni jártam, vagy éppen szünet volt, jó vagy éppen rossz passzban voltam, mindig is alkottam valamit. Van, hogy az ember ideje nem engedi, de valahogy mindig megtaláltam az alkalmat, ha én valamit kigondoltam, azt előbb-utóbb meg kellett csinálnom, mint ha az életem múlt volna rajta. Rajzolgattam, énekeltem, táncoltam, ragasztottam, rakosgattam, írtam, szabtam-varrtam, sütöttem-főztem, mindig valami újat kellett alkotnom, hogy kifejezzek vele valamit, amit amúgy nehezen tudok. Irtó sokminden kavarog bennem, mindig is így volt, és irtó keveset mondok el ebből, szavakkal legalábbis. Ha szavakkal, akkor is leírom, és általában nem mutatom meg senkinek.
Mostanában elég pocsék dolgokon megyek keresztül, rengeteg fájdalom, csalódás, idegesség, bántás ért. Volt itt csalódás valakiben, akiben legjobban megbíztam, volt betegség, halál, összetört álom, kétségbeesés, bizonytalanság, minden, ami történhet és rossz. Nem volt se erőm, se kedvem, hogy rajzoljak, fessek, táncoljak, vagy egyáltalán bármit csináljak a munkán, síráson, jövőn való agyaláson kívül. Mindig volt egy-egy tevékenység, ami előtérbe került, mindig ráéreztem valaminek az ízére, és azt csináltam, hogy gyógyítsam magam. És annyit gondolkodtam, hogy mi lenne az, amit mostanában csinálni tudok, hogy kell valami, valami új, ami egy kis értelmet ad a napjaimnak, amibe belefeledkezem, amiért felkelek reggel, amin jár az agyam, hogy mit kellene, hogy kellene, valami, ami érdekel, amit szeretek, és azért csinálom. Úgy látszik, most az írásnak van itt az ideje. Nem jönnek a mozdulatok, nem jönnek a képek, csak szavak jönnek most, megállás nélkül, rengeteg gondolat, amit most szavakkal tudok kifejezni.
Hogy milyen témában, az még kérdéses.
Sokat olvastam erről, mindenhol ugyanazt tanácsolják, hogy válasszak egy témakört, amiről írni fogok. Gondolkodtam...
Ugyan miért szorítanám magam skatulyába itt is, nem elég az, ami az életben van? Azért csinálom ezt, hogy felszabadítson valami ebből a ronda, mű, képmutató világból, és jól érezzem magam. Az enyém, senki nem szólhat bele. Szóval arról fogok írni, amiről jólesik! Többnyire arról, ami hat rám, amitől könnyes lesz a szemem, ami nálam elég gyakran megesik. Örömömben, bánatomban egyaránt azonnal könnyes lesz a szemem, ezért is kaptam egy szívemnek kedves embertől a Zsepibaba nevet, amit itt is használok

U.i.: ajánlom a blogot azoknak az ismerőseimnek is, akik oly sokszor megjegyzik, hogy keveset beszélek, szoktam e kiabálni, otthon is ennyit beszélek e, stb. Jelzem, hogy igen, vannak gondolataim, de nem szeretek üres dolgokról fecsegni, ahogyan az szokás. Az emberek állandóan feleslegesen fecsegnek, hülyeségeket, hülyeségekről, lényeg hogy mindig járjon a szájuk. Én masképp működöm. Az én agyam sajnos soha nem tud nyugodni, mindig agyalok valamin, de nem fogok mindig mindent megosztani másokkal, és nem fogok hangosan elmélkedni pl munka közben, vagy a villamoson ülve. Míg mindenki fecserészik körülöttem feleslegesen, nekem egészen máshol járnak a gondolataim, és most sokmindent leírok ezek közül. Írni egyébként is mindig jobban szerettem, mint beszélni. Tehát ha valaki reklamál, hogy nem beszélek, és zavarja a dolog, vegye a fáradságot és olvassa el, miket mondanék. ;)